A magyar street food – így robbantja föl a Gulyásbomba a hazai gasztrovilágot
A vállalkozói létben nincsen könnyű pénz, minden egyes forintért keményen meg kell dolgozni – vallja Ponyiczky László. A Gulyásbomba alapítója a cselekvésben hisz, ám egyszer már ő is elérkezett arra a pontra, amikor hátat fordít a gasztrobiznisznek. Hogy mi történt s hogy mik a tervei az ötletgyáros vállalkozónak? Miért kell az üzlethez humor és önirónia? Interjúnkból kiderül.
Egy átlagos ötvenes pali – ahogyan magadat nevezted –, akinek van egy fő foglalkozása is, miért vág bele az gasztrobizniszbe?
Nekem mindig is rengeteg ötletem volt és van most is, amiket rendszeresen meg is osztok azokkal az ismerőseimmel, akiknek számít a véleménye. Végül is a Gulyásbomba volt az az elgondolás, ami mellé oda tudtak állni, látszott, hogy létező, kielégítésre érdemes igényről van szó. Innentől kezdve egyre többet foglalkoztam a Gulyásbomba ötletével, majd eljött az a pillanat is, ami már nem a gondolkodásról és a szövegelésről, hanem a cselekvésről szólt.
Csak körbe kérdeztél, vagy végezél piackutatást is? Esetleg megérzés?
Hagyományos értelemben vett kutatást nem végeztem, a megérzéseimre hagyatkoztam. Nyitott szemmel járva a világban sok mindent láttam, ráadásul itthon is egyre nagyobb hájp alakult ki a steet food körül s azt reméltem, hogy majd valaki megalkotja a „magyar street food”-ot. Ez nem történt meg; mindenki másolt valamit pici módosításokkal, de komoly innovációval nem találkoztam. Ekkor döntöttem el, hogy belevágok. Mondanom sem kell, hogy amióta a piacon vagyok, mások is próbálkoznak.
Miért pont a gulyásra esett a választásod?
Ez viszont egy tudatos döntés volt. Azt gondoltam végig, hogy vajon mi az az étel a magyar konyhában, ami már nem igényel extra marketinget. A gulyást pedig elég jól ismerik a világban.
Végül is a gulyás szépen felépített brand…
Amióta 1822-ben Bécsben a helyi kávéházakban először felszolgálták a gulasht, ennek az ételnek az összes nemzetközi étlapon helye van a magyar ételek között. Egyébként márkanévként még szóba jött a „Gulyáságyú” és a „Hortobágy Street Food” is, ám ezeket nem lehetett védjegy oltalom alá helyezni. Viszont a „bomba” is nemzetközi és sok asszociációra lehetőséget adó szó, ráadásul a termék is emlékeztet a bombára. „Nem a kezedben, hanem a szádban robban” – de ezt a szlogent még nem lőttük el.
Erős kifejezés.
Hát igen, de sok játékra ad lehetőséget.
Közvetlen ember vagy, azt érzem, hogy számodra nem csak üzletről, hanem egyfajta játékról, esetleg kiteljesedésről van szó.
Az igaz, hogy még nem a Gulyásbomba-üzletből élek meg.
Csak élvezed az egészet?
A feladatot élvezem, mert a semmiből felépíteni valamit kihívást jelent. Motivációként élem meg, hogy olyan feladatokat adok magamnak és olyan helyzetekbe hozom önmagam, amikkel a Gulyásbomba ügyét előrébb tudom vinni. Ehhez adom az arcomat, ennek rendelem alá a szerepléseimet is. A személyes kötődés pedig azért fontos, mert miközben az exhibicionizmusomat kiélem a mindennapokban, azt láttam, hogy ezt a terméket „arc” nélkül nem lehet a piacra bevezetni.
Akkor neked nem kell elmagyarázni, hogy a marketingre minden körülmények között szükség van?
A lakhelyemen van a földkerekség legjobb cipésze, de erről nagyjából csak tízen tudunk, s úgy tűnik, hogy a mester számára ez a szint elég a megélhetéshez. De ha nagyobb ambíciói lennének, akkor már csak a marketingben bízhatna. Vagyis, ha nagy dolgokat akarunk elérni az üzletben, akkor élnünk kell a marketing adta lehetőségekkel is. A termék is csak akkor hoz profitot, ha az eladások túllépnek egy bizonyos lélektani határon. Ehhez viszont arra van szükség, hogy minél több ember szerezzen róla tudomást s minél többen ismerjék meg. A Gulyásbomba akkor válik majd sikeres termékké, ha főnévből köznévvé válik – akár csak a hot dog vagy a hamburger.
Milyen eszközöket használsz?
Elsősorban a közösségi médiában vagyok jelen.
Hol vagy megtalálható, melyik a legerősebb csatornád?
Alapvetően a Facebookon kommunikálunk, de mostantól – reményeim szerint – egyre erősebben leszünk jelen az Instagramon is.
Te kezeled a csatornáidat?
Szerencsém van, mert korábban megkeresett két kommunikáció szakos egyetemi hallgató azzal – akik éppen a közösségi médiára szakosodtak – hogy szívesen vinnék a Gulyásbomba Instagram oldalát. Közben pedig kutatómunkát végeznek azzal kapcsolatban, hogyan is lehet egy ismeretlen terméket bevezetni a köztudatba. Egyébként a tapasztalat azt mutatja: mindegy, hogy milyen előjelű a kommunikáció, mert ha megfelelően reagál az ember, akkor megjelenéseknek minden esetben megvan a pozitív hozadéka.
A közösségi médiában tudatosan, valamilyen stratégiával, marketingtervvel vagy jelen?
Marketingtervem nincsem, ebből a szempontból intuitív módon működöm. Hosszú távú terveim vannak olyan részpontokkal, amiket tartanom kell és olyan célokkal, amiket szeretnék elérni. Viszont nem kőbevésett dolgokról van szó, megtartom a rugalmasságot is, de minden lépésem – legyen szó termékkihozatalról, médiaszereplésről – tervezett és pontosan meghatározott célokat szolgál. Egyébként pedig őrült energiával fogom vissza magam, hogy ne dobjam piacra a legújabb terméket, mert még nem jött el az ideje.
Ki segít neked?
A Cápák. Levente (Balogh Levente – a szerk.) léptékei egészen más mértékűek, mint amiket én valaha is át tudtam látni, ezek a távlatok mutatják meg, hogy a termék hová juthatna el s ahhoz milyen lépéseket kell megtenni. Petya (Balogh Péter – a szerk.) pedig fantasztikusan tud szelektálni. Úgy is mondhatnám: kiborítasz elé negyvenezer csavart, amiből egy perc alatt kiválogatja a hat darab rosszat és a négy darab aranyat.
Szükséged volt erre a támogatásra?
A Cápák között fordulópontot jelentett számomra, hiszen tavaly decemberben be akartam zárni az egész üzletet, abba akartam hagyni. Az indulástól számított másfél év után a következő szint eléréséhez tőkére volt szükség, de a sajátomból már nem akartam többet beletenni az üzletbe, mert úgy éreztem, hogy az már hazárdjáték lenne. E pont eléréséig is benne volt a saját pénzem, de onnantól kezdve a tovább lépéshez jelentős energia és sok egyéb dolog átcsoportosítására lett volna szükség. Tehát valóban szükségem volt segítségre, és ha nem kapok pozitív megerősítést, illetve ha a Cápák nem állnak be a termék mellé, valószínűleg ma már csak múltidőben beszélnénk a Gulyásbombáról.
Miközben az ember feladatai egyre szaporodnak, egyre több energiára van szüksége, s te is többször említed az „energiát”. Hogyan töltődsz?
Az átlagnál nagyobb teherbírású ember vagyok, a főállásom mellett ezért is mertem belevágni egy új üzletbe. De az is igaz: az ember energiája véges. Számomra a munka-hobbi-család szentháromsága olyan, mint egy perpetuum mobile (örökmozgó – a szerk.), a különböző részek egymást töltik fel energiával. Emellett viszonylag sikeres vagyok a saját szakmában is, az onnan érkező pozitív visszajelzések is erőt adnak, amit „át tudok vinni” a másik oldalra, ahogyan a családból nyert energiát is tudom „mozgatni”. Évtizedek óta van egy rituális szokásom, amiből nem engedek: minden este olvasok fél órát, ami szintén feltölt szellemileg. Fontos, hogy az életünk minden területén legyenek sikereink. Az viszont igaz, hogy miközben világ életemben sportoltam, erre mostanság nem tudtam időt szakítani, így ezen a terén lépnem kell.
Tele vagyunk sikersztorikkal, de mégis megkérdezem: mennyire könnyű vagy nehéz ma elindítani egy ilyen jellegű vállalkozást? Milyen nehézségekkel találkoztál és azokra milyen válaszokat adtál?
Azt szoktam mondani, hogy kétféle pénz létezik: a nehéz és a könnyű. A lottó nyeremény könnyű pénz, hiszen viszonylag kicsi energiabefektetéssel tehet szert az ember „bevételre”, ám a vállalkozói létben megkeresett minden egyes forint nehéz pénz, minden egyes fillérért meg kell küzdeni. Emellett nagyon sok, korábban az álmainkban sem megjelenő akadályon és nehézségen kell intuitív módon és konstruktívan átmenni. Csak egy példaként említem meg a körúti üzletnyitásunkat, amikor is a működési engedélyhez szükség volt úgynevezett zajhatárérték megállapítására is. Hangsúlyozom, hogy a körút mellett vagyunk a villamos vonalán, ahol az utcán 80 decibelen áll a zajszint. A Nógrád megyei környezetvédelmi hivatalnál kellett eljárni az ügyben s így nappal 55, míg éjjel 45 decibeles „hangerővel” főzhetünk kávét – a körút mellett. Szóval a hatóságokkal, hivatalokkal való birkózás is része az üzleti életnek éppen úgy, mint az a tudat, hogy minden negyedik eladott termék adóként megy az államkasszába. A vállalkozói létnek van egy ilyen oldala is.
Mi az, ami segített az ilyen helyzetekben?
A humor és az önirónia. Érdemes egyfajta hrabal-i attitűdöt fölvenni, különben az ember nagyon megnehezítheti a saját életét. Ha befeszül, akkor vége.
Milyen terveid vannak, hol szeretnéd látni a Gulyásbombát néhány év múlva?
Két-három éven belül ötven tagú franchise hálózatot szeretnék Magyarországon, emellett egy-egy pavilont is nyitnék néhány európai nagyvárosban.
Ez már a magyar street food, az életérzés, a brand?
Erre csak határozott igennel tudok felelni.