Karrierváltás: Phi Cosmetics indulásának története

Olvasási idő 8 perc

Az újraterveztem digitálisan sorozatunk első cikkében az újraterveztem.hu csapata Nagy Tímea és Rácz Marianna történetét mutatja be.

Egyszerre barátnők és üzlettársak. Több közös próbálkozás és bukás után végül rátaláltak a sikerhez vezető receptre, a natúrkozmetikumok világában.

Rácz Marianna a húszas évei elején kezdett el természetgyógyászatot tanulni. Anyagi okok miatt ugyan rendezvényszervező lett, de már akkor azon jártak a gondolatai, hogy egyszer majd illóolajokkal, gyógynövényekkel szeretne foglalkozni.

Nagy Tímea építészmérnökként kezdte a karrierjét, majd a kereskedelembe váltott. Dolgozott több cégnél, kulcsszerepe volt például a VAM Design és a Skyward felfuttatásában is. De a nagy álma mindig is az volt, hogy saját vállalatot építhessen fel és vigyen sikerre.

Kettőjük közös története 2008-ban egy barátsággal kezdődött, majd számos közös munkát követően 2015-ben hozott újabb fordulatot. Mariann, kisfia ekcémájára megoldást keresve, ekkor kezdett ismét a krémekkel foglalkozni, a legfrissebb mintákat pedig megmutatta a barátnőinek, így Timinek is. Sok-sok kísérletezés, tökélesítés után olyan minőséget sikerült elérnie, amire Timi azt mondta, hogy “na, ez már olyan jó, hogy másnak is látni kell!”. Így indították el a Phi Cosmetics-et, ahol a kezdetek óta tanácsaival segíti a lányokat Mariann 87 éves vegyész nagypapája, Gyuszi bácsi, és egy natúrkozmetikumokra szakosodott vegyészmérnök, fitoterapeuta is. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően mára főállásban dolgoznak közös cégüknél.

Meséltek arról, hogyan ismerkedtetek meg?

Mariann: Egyből éreztem, hogy egy húron pendülünk. (nevet). Szerettem volna egy barátnőmet meglepni ejtőernyős tandemugrással, és a kollégáim Timihez irányítottak. Másnap már mentünk is ugrani! Így az első közös élményünkből pillanatok alatt bontakozott ki a barátságunk. A történet pikantériája, hogy a barátnőmnek nem tetszett annyira az ajándék, nekem viszont bejött, és el is végeztem az ejtőernyős tanfolyamot. Sok időt töltöttünk együtt, rengeteget beszélgettünk és közben egyre inkább érlelődött bennünk a gondolat, hogy miért dolgozzunk másnak rendezvényszervezőként, csináljuk meg inkább a saját cégünket! Mindketten felmondtunk, és létrehoztunk egy hostess ügynökséget…

Ez 10 évvel ezelőtt történt. Milyen volt barátnőkként együtt dolgozni?

Timi: Egyszerűen imádtuk! Már akkor láttuk, hogy remekül kiegészítjük egymást – amiben az egyikünk jó, abban a másikunk nem annyira, és fordítva. Nyughatatlanok voltunk, a napi munkán felül rengeteg mindenbe belevágtunk, külön projektként például igyekeztünk összehozni egy nagy, interaktív, edukációs kiállítást is. Ehhez próbáltunk szponzorokat találni, jártuk a bankokat, aprólékosan előkészített üzleti terveket állítottunk össze, de végül pont a szerződéskötés előtt a lehetséges támogató csődje miatt ez csupán álom maradt. Az ügynökséget ettől függetlenül három éven át vittük szívvel-lélekkel, viszont egy nagy kifizetetlen munka magával rántotta a cégünket.

Merre mentetek ezt követően? Miért nem alapítottatok egy újabb vállalkozást?

Mariann: Számomra ez egy jel volt, hogy nem ez a mi utunk. Hátat fordítottam ennek a szakmának, nekem ekkor született meg a két kisebbik gyerekem.

Timi: Én sem szerettem volna tovább ebben az iparágban maradni. Az ejtőernyős baráti társaságom keresett meg egy ötlettel, hogy létrehoznának egy szélcsatornás szabadesés szimulátort. A feladatom az volt, hogy üzleti szempontból tervezzem meg és az ötlet mellé építsek fel egy céget. Hét év alatt a Skyward lépésről lépésre egyre sikeresebbé vált, de közben azt vettem észre, hogy már megint másnak dolgozom. Ez egyre jobban kezdett zavarni, mert anno pont ezért indítottunk saját vállalkozást Mariannal.

Még mielőtt továbbmegyünk, egy pillanatra szeretnék visszakanyarodni. Mariann, a húszas éveid elején elkezdtél foglalkozni a természetgyógyászattal, de mégsem vitted tovább. Ez miért történt?

Ennek egyszerű oka volt, egyedül maradtam huszonévesen az első kisfiammal, így biztos megélhetésre volt szükségem. De amikor rendezvényeken dolgoztam, akkor is folyamatosan ábrándoztam arról, hogy a gyógynövények mennyivel izgalmasabbak.

Ugorjunk előre az időben. Mariann, a kisfiad ekcémájára próbáltál megoldást keresni, és újból a természetgyógyászat és a krémek felé fordultál. Voltak céljaid vele hosszú távon, vagy csak hobbiként gondoltál rá?

Szívből, szeretetből csináltam, de üzleti lehetőségben nem gondolkodtam. Ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy a gyes lejártával mi lesz velem, csak azt tudtam, hogy rendezvényszervezőnek nem megyek vissza. Az megfordult a fejemben, hogy a fitoterápiával kellene foglalkoznom, hiszen nem lehet véletlen, hogy annyi év kihagyást követően ez ismét rengeteg örömet okoz.

Sok forduló, folyamatos fejlesztések után Timi eléd állt, és azt mondta, hogy ez már annyira jó, hogy adjuk el. Mit éreztél ekkor?                 

Mariann: Megijedtem, mert eszembe jutott, hogy a korábbi alkalmakkor, amikor valami iránt elkezdtem lelkesedni, és hosszú előkészítés után belevágtam, sosem jött össze. Féltem attól, hogy most is így fogok járni. Végül egy coach segítségével felismertem, hogy a túlbonyolított tervezés és az anyagias szemlélet helyett inkább az a fontos, hogy élvezni tudjam, amit csinálok, különösebb rágörcsölés nélkül.

Timi: Nekem is ez volt az első olyan alkalom, ahol semmilyen tervezést nem csináltam. Persze sokat számított, hogy volt vállalkozói tapasztalatunk, de most tényleg csak belevágtunk, haladtunk az áramlattal, semmi sem tűnt erőltetettnek. A várható nyereség számolgatása helyett csak a termékekre, csomagolásra, a weboldalra összpontosítottunk.

De azért egy fejesugrás az ismeretlenbe anyagilag kockázatos is lehet…

Timi: Még szerencse, hogy nem kezdtünk el ezen gondolkozni. Ha komolyan végignéztük volna, hogy mit akarunk mi egy olyan piacon, ahol annyi szereplő van, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, biztos, hogy nem kezdtünk volna bele. Mi a termékünk minőségében hittünk, hogy ez meg fogja győzni a kipróbálókat.

Mariann: Az elején volt azért egy nehéz pillanatunk. Kaptunk egy ígéretet, hogy befektetnének a cégünkbe, és mi ezek után az összes pénzünket felhasználva kibéreltünk egy műhelyt és elkezdtük a szükséges átalakítást és az engedélyeztetési folyamatokat Csakhogy ez az ismerősünk végül visszavonta az ajánlatát. Egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy nem engedjük ezt az álmunkat is szertefoszlani. Végül a párom tudott egy kisebb kölcsönt biztosítani, ami ugyan töredéke volt a korábbi összegnek, de így legalább el tudtunk indulni.

Említetted, hogy nagyon sok kozmetikai márka kapható, hogyan tudtátok a vevőiteket egy ilyen zsúfolt környezetben megtalálni?

Timi: Mivel induláskor nem volt lehetőségünk reklámkampányba kezdeni, csak arra építhettünk, hogy ha jók a termékek, akkor a vásárlóink visszatérnek majd. Így akarva-akaratlanul a legjobb utat választottuk, hiszen a vevők elégedettsége vált a legfontosabb célunkká.

A filozófiánk része, hogy személyes kapcsolatot is ápolunk a vásárlóinkkal, és ennek köszönhetően szájról-szájra terjed a hírünk, beszélnek rólunk a barátnőiknek, vagy munkatársaiknak is. Minden szerdán be tudnak hozzánk jönni, akár kérdésük van, vagy visszajelzésük, nyitottak vagyunk feléjük. Néha még ajándékokkal is meglepnek bennünket! Mi szeretjük őket, nem akarjuk becsapni csodatévő ígéretekkel. Mindig azt mondjuk, hogy nem vagyunk időgépek – nem lesz senki a termékeinktől húszéves.

Ha már más kozmetikai cégek szóba kerültek, mennyire tartotok a konkurenciától?

Timi: Van egy nagyon nagy előnyünk, hogy Mariann egyszerűen rabja a hivatásának és szenvedéllyel keresi a jobbnál jobb minőséget az alapanyagok között. Hihetetlenül sok munkába kerül akár egy csipkebogyó, vagy szőlőmag olajból is a legkiválóbbat felkutatni. Ha lehet, inkább segíteni szoktunk a konkurenciának, hiszen ha minőségi natúrkozmetikumok kaphatóak, akkor egyre nagyobb lesz a csábítás, hogy átálljanak rá az emberek. Van 4-5 olyan gyártó, akit tanácsokkal látunk el az alapanyag beszerzésben, vendégül látjuk a műhelyünkben is, vagy nemzetközi vásárra utazunk ki együtt. Ránk nézve az igazi veszélyt az otthon gyártók jelentik, mert a valódi szaktudás nélkül összekutyult krémek akár komoly bőrproblémákat is tudnak okozni, és ezzel a minőségi termékek hitelességét is kockára teszik.

Timi, Te még éveken át, párhuzamosan máshol is dolgoztál. Miért nem szálltál ki korábban?

Nem láttam biztosnak, hogy én is megélnék belőle. Egyrészt minden pénzt visszaforgattunk a Phi-be, még Mariannak is alig akartam fizetést adni (nevet). Másrészt hiába éreztem a műhelyt a második otthonomnak, mégis is nagyon nehéz volt kimondani, hogy feladom a biztos bevételt nyújtó munkámat. Ez egy hosszú folyamat volt. Fokozatosan egyre többet voltam távol, a végén már csak két napot dolgoztam ott. Az utolsó lökést az adta, hogy láttam, rengeteg lehetőségünk van még, de csak akkor tud igazán beindulni a vállalkozásunk, és kettőnket eltartani, ha teljes emberként veszek részt benne én is.

Mi a hosszú távú célotok a márkával?

Timi: Az irány a nemzetközi jelenlét, de csak lépésről lépésre szeretnénk haladni. A kockázati tőkétől, a hirtelen ugrástól tartunk, mert egy befektető rögtön nagyban gondolkozik, és attól félünk, hogy a túl gyors növekedés veszélyes lehet a filozófiánkra nézve. Például a profit jegyében beleszólnának a krémek összetételébe, vagy nem tudnánk tartani a vevőkkel a kialakított szoros kapcsolatot.

Mariann: Előbb-utóbb szeretnénk egy Budapesthez közeli birtokot, ahol a gyártás mellett az alapanyagok egy részét mi magunk termeszthetnénk. Ide el tudnának jönni az ügyfeleink is, a kiruccanás igazi feltöltődést adna számukra.

Számotokra mik a legboldogabb pillanatok a munkában?

Mariann: Ha ott vagyok a műhelyben, magával ragadnak a növényi olajok, az illatok, a kivonatok. Megszűnik számomra az idő, úgy telik el 5-6 óra munkával, étlen-szomjan, hogy észre sem veszem.

Timi: Számomra az jelenti a fénypontot, amikor megérkezünk a műhelybe, a második otthonunkba, együtt megisszuk a reggeli kávénkat és elindítjuk a napot. Nem egyszer jön az a felkiáltás, hogy „jaj, már megint péntek van!” Ennyire szeretünk itt lenni és ezt csinálni.

Nagy utat tettetek meg együtt. Mit tartotok mások számára inspirálónak a történetben?

Timi: Megtanultunk együttműködni, partnerekként dolgozni. Már nem akarjuk egyedül megváltani a világot! Mindketten azzal foglalkozunk, amit igazán szeretünk, és közben maximálisan megbízunk a másikban úgy, hogy nem is értünk a szakterületéhez. A jó kooperációhoz persze el kell fogadnunk egymást, nem erőltetjük a másikra az elképzeléseinket, nem főnökösködünk felette, hanem az erősségeit hangsúlyozva motiválni próbáljuk.

Ehhez kapcsolódóan nagyon fontos, hogy a saját hibáinkkal tisztában legyünk – ha tudom, miben vagyok bizonytalan, mikor szakad el a cérna, a stresszes helyzetekből is jobban ki tudok jönni. Sok időt tettünk abba, hogy a korábbi bukásainkból tanuljunk, és ne másokat okoljunk miatta.

Mit javasoltok azoknak, akik nem találják az örömüket a jelenlegi munkájukban és váltáson gondolkoznak?

Mariann: Kifogások keresése és végeláthatatlan tervezgetés helyett egyszerűen oda kell lépni, és csinálni kell. Mint amikor ejtőernyőzésnél kiugrunk a repülőgépből.

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Átlag értékelés 0 / 5. Összes értékelés: 0

Legyél te az első, aki értékeli a cikket!

Oszd meg a cikket!

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


    Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

    Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
    regisztrálj a hírlevelünkre!

      Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


      Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.